A nagyméretű szerkezeti fa kulcsfontosságú szerepet játszik a hagyományos építészetben, mivel az elsődleges teherhordó- és keretanyagként szolgál számos alkalmazási területen. A kulcsfontosságú szerkezeti elemeket-, mint például az oszlopokat, gerendákat, szelemeneket és összekötő-gerendákat-, jellemzően jelentős faelemekből készítik, és olyan technikák segítségével kapcsolják össze, mint a bevésett-és-csapos illesztések, így stabil, összefüggő szerkezetet alkotnak. Kiváló teherbíró képességükről és a hagyományos faépítészetre jellemző rugalmas térelrendezéshez való alkalmazkodóképességükről híresek, ezek az anyagok általában palotákban, templomokban, lakóházakban és ősi termekben találhatók. A fa méretei, fafajai és feldolgozási módjai az épület méretétől, funkciójától és regionális jellemzőitől függően változnak.
Az elsősorban az épület szerkezeti vázához használt nagyméretű faanyag elengedhetetlen a szerkezeti stabilitás és integritás biztosításához. Például az oszlopok támogatják a tetőtartók és a tetőfedés terheléseit, míg a gerendák és a kötőgerendák átadják és elosztják a szerkezeti erőket, a szelemenek pedig további támogatást nyújtanak a tetőrendszernek. Tekintettel az összetevők közötti nagyfokú kölcsönös függésre, a fa kiválasztása, méretei és gyártási pontossága közvetlenül befolyásolja az épület biztonságát és élettartamát. Következésképpen a hagyományos épületek helyreállítása és rekonstrukciója megköveteli a fa specifikációk, a csatlakozási módok és a teherbírási dinamika alapos felmérését, mindezt az eredeti szerkezeti forma tiszteletben tartása mellett.
A nagy-szerkezeti faanyag alkalmazása a modern építészet és a korabeli-stílusú (replika) épületek területére is kiterjedt. A műemléki építmények helyreállítása során gyakran alkalmazzák az elpusztult, repedezett vagy sérült gerendák, oszlopok pótlására, biztosítva az épület eredeti szerkezeti jellemzőinek és esztétikai megjelenésének megőrzését. A modern kori-stílusú és bizonyos fa-vázas épületekben nagy-méretű fát használnak elsődleges teherhordó-elemként, ami lehetővé teszi, hogy a szerkezetek a hagyományos térbeli tulajdonságokat a modern funkcionalitással kombinálják. Ezenkívül a fafeldolgozási technológia fejlődése folyamatosan javította a gyártási pontosságot és a minőség-ellenőrzést, megnyitva az utat az építészeti projektekben való szélesebb körű alkalmazás előtt.